Megnéztem pontosan mit is jelent,ha valaki mazochista.A szakirodalom azt írja:Olyan személy,aki abban talál élvezetet,ha megalázzák,vagy fájdalmat okoznak neki.A mazochista gyakran okoz saját magának fájdalmat.Kihasználható,mindent eltűrő személy.
Most már szinte biztos,hogy én is mazochista vagyok.Azt eddig is tudtam,hogy a szexben szeretem,ha kicsit durvább a partnerem.De őszintén szólva,abba sosem gondoltam bele,hogy az érzelmek terén is ennyire szeretem a megalázást.Érzelmi submisszív vagyok…ha létezik ilyen.
Azt hiszem ez egészen kisgyerekkoromra vezethető vissza,de még az sincs kizárva,hogy mint karmát hoztam magammal.Talán egyszer erre is fény derül.
De az biztos,hogy mikor már én is érzem,hogy nem kéne,nagyon nem kéne tovább menni,firtatni,akkor sem tudok megálljt parancsolni a … az eszemnek?vagy a szívemnek?nem is tudom melyik irányít olyankor!..
Ráadásul valamilyen rejtélyes oknál fogva mindig vonzottam az olyan embereket,akik művészien használják ki ezt a “gyengeséget”,és akár évekig képesek kínozni.De hát igazából nem is ők bántanak,hanem én magamat.Csak arra nem sikerült még rájönnöm,hogy ez nekem miért jó!!!???
Lehet így csikarok ki magamból igazi tisztító könnyeket?Nem tudom.De igazság szerint nem is jó ez így nekem.Szenvedek,és rettenetesen pocsékul érzem magam.Nem szeretem ezt az állapotot,nem leszek tőle kiegyensúlyozottabb,nem alszom jobban,sőt a környezetemben élők is megsínylik,mert folyton panaszkodom,hangulat ingadozásaim vannak és kibírhatatlan leszek.Szemben a szexuális mazochismussal,ami ha kielégülésre kerül,az “elszenvedője” jobban érzi magát,kiegyensúlyozott és boldog lesz.
Az is lehet,hogy ha szexuális téren kielégülnék,mint mazochista,akkor kerülném az érzelmi kínzást és azokat az embereket,akik bántanak,de még az is lehet,hogy akik bántanak,azok többé nem tennék,hiszen más energiákat sugároznék magamból.
Ezért szeretek írni és elmélkedni,mert sokszor magamtól eljutok a megoldásig…vagy legalábbis az elméletéig 😀
Vajon miért jó az nekem,hogy nem hagytam annyiban az egészet,és megkérdeztem,hogy beszélgethetünk e négyszemközt?!Mindezt személyesen tettem,és azt éreztem:igen,megfogtam,akarja!.De aztán,mikor írásban hoztam fel a találkozót teljesen hülyét csinált belőlem.Persze így már kicsit értelmet nyer az is,hogy miért akarta akkor éjjel annyira látni az arcom.Vagyis nem,nincs értelme!Hű,most vagy én vagyok őrült,vagy ő skizofrén!
Ha amikor látja az arcom,akkor a valódi vágyai kerülnek felszínre,amiket viszont elnyom,akkor miért akarta látni az arcom akkor?Talán mert abba akart kapaszkodni?Az alkohol hatására az őszinteség kerekedett benne felül,és a racionális énje csak próbálkozott,ezt hivatott legyőzni a vágy,hogy láthasson?
Marha racionális fickó,de élvezi,ha kicsit az érzelmei irányíthatják.Ez persze meg is riasztja,ezért a sok hátrálás.De pont azért lehetek én olyan vonzó számára,mert felszínre törhet az érzelmi lénye,és mivel alig ismeri,izgalmas ez az új én.Személyes találkozáskor mindig azt érzem,hogy nem akar eltávolodni tőlem.Amikor viszont csak virtuálisan kommunikálunk,akkor kitér a válaszadás elől és szinte elmenekül.Ez pedig engem mérhetetlenül feldühít.De valószínűleg fel is izgat,hiszen keresem az alkalmat a következő csevelyre…
Tehát megint eljutottam a felismeréshez:érzelmi mazochista (is) vagyok 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: