Lelkek találkozása

Azt ígértem nem lesz folytatás,de nem bírom ki,ezt még tudnod kell!Persze csak ha érdekel,mert erről nem szólok,csak titkon remélem,hogy rátalálsz ezekre a szavakra…talán az utolsókra.

Nem is tudom elmondani vagy leírni,hogy mit érzek.Küzd bennem az EMBER és a LÉLEK!

Amikor az ember kerekedik felül,akkor mérhetetlenül dühös vagyok.Elsősorban Rád,mert még válaszra sem méltattál.Másodsorban pedig magamra,mert túl sokat mutattam magamból.A testi vágyaim csak a felszín,semmit nem jelent,ha valaki megismeri ezt az oldalam.Hiszen az csak testiség,csak szex,mindenkiben benne van,kiben erősebben,kiben gyengébben.

De a lelkem…azt nem láthatja akárki.Őrzöm minden kis rezzenését,minden apró vágyát,és csak annak tárom fel,akit érdemesnek találok rá,aki úgy érzem nem fog visszaélni azzal,amit megismer belőlem,aki nem fog bántani.Gondolj csak bele!Te sem ismerhettél,csak a testem láthattad,és annak vágyait érzékelhetted.De aztán kulcsot kértél,a lelkem kulcsát,és én kitártam az előszobáját.Emlékszel?Akkor éjjel még sírtam is kicsit,és megérintettelek,megsimogattam az arcod.Érezhetted a rezgéseimet,és én is éreztem,hogy magadba engedted azokat,hagytad hogy átjárjanak!Úgy éreztem akkor,Te érdemes Vagy a lelkemre.

Másnap pedig elutasítottál,mintha nem emlékeznél,mintha nem őriznéd az érintésem a lelkedbe zárva.Elfogadtam,kértem gondold át és válaszolj,de nem tetted.Megbántottál,megaláztál,félmeztelen lelkem lábbal tiportad!Hagytam magam megalázni!Ezért nagyon haragszom magamra!Sírni szeretnék,de nem bírok!Nincs több könny a lelkemben,csak azt érzem:megint túl korán nyitottam.Megígérem ismét magamnak,hogy nem engedek többé be senkit a “házamba”.Egy újabb falat emelek a többi sok mellé,egyik vastagabb,mint a másik.Csak áldom az eszem,hogy a többi szoba ajtaját nem tártam ki!Nem Vagy érdemes!Azt kérdezted,még mindig egyszerűnek tartalak e.Nem, okos Vagy,elég okos ahhoz,hogy visszaélj azzal,amit kaptál,hogy bánts!

Amikor a lélek nyer csatát az ember felett,akkor nem érzek dühöt,sem megbánást.Ennek így kellett lennie,rajtam nem múlt semmi,én nem menthetlek meg.Ezzel most már nekem nincs dolgom,lezárult,vége.Lelkeink újra találkoztak,felismerték egymást,de a Te lelked még nem áll készen.Talán majd legközelebb!

Most el kell,hogy engedjelek!El foglak engedni!Egy kicsit még dédelgetem a képeket magamban,ami bizonyossá tette,hogy valóban TE Vagy az…de aztán elengedlek…

…és elmegyek…